A lelkes fiatal állatorvos 1965. szeptember 4-én, szombaton kapta meg az oklevelét és szeptember 6-án hétfőn már az első munkanapját töltötte a tanszéken, ahonnan 43 évvel később, 2008-ban nyugdíjba vonult. Pályája kezdetén a kórbonctani diagnosztikai munka mellett oktatási feladatokat is kapott, valamint rábízták a tanszéki diagyűjtemény és fotó-archívum kezelését is. Dobos dr. és a tanszéki állatorvosok munkásságának eredményeként a kórbonctan oktatásához használt diák száma a kétezres évek elejére elérte a 10.000 darabot, a fotó-archívum pedig Kardeván Andor tankönyvéhez biztosította a képanyagot. (A gyűjtemény mára sajnos az enyészeté lett.) Adjunktusi kinevezése után 1978-tól egyetemi előadásokat, plenáris kórbonctani gyakorlatokat is tartott. Vetési Ferenc professzor mellett tanszékvezetőhelyettes volt, éveken át irányította a kórbonctani diagnosztikai munkát. 1991-2008 között az elektronmikroszkóp laboratórium vezetése is a feladatai közé tartozott.
Dobos-Kovács Mihály tudományos munkássága nagyszámú témát ölelt fel. Foglalkozott a toxoplasmosis és a vese patológiájával. Eredményei nagyban hozzájárultak a vese patológiájának modern szemléletű oktatásához, amelyet az általa írt jegyzet is segített. Kardeván Andorral együtt tisztázták a sertés oesophagealis gyomorfekélyének kórfejlődését. Az 1980-as évek elején a házimadarak betegségeivel kezdett foglalkozni. Stipkovits Lászlóval, Varga Zsuzsával és ifj. Czifra Györggyel a gúnárok phallusgyulladását, a ludak mycoplasmák okozta tojócsőgyulladását tanulmányozták. Fontos megállapításokat tett a fertőző csirkeanaemia patológiájához is. Behatóan foglalkozott a libák mozgászavarainak okaival, a baromfifajok vírusok okozta enteralis kórképeivel. Munkájának eredményeit a 2014-ben megjelent, A házimadarak kórbonctana című szakkönyben foglalta össze. Dr. Vetési Ferenccel közösen összeállította az emlősök és madarak patológiai képes albumát. Megírta a 2020-ban megjelent, A házisertés patológiája című könyvet, amelynek első példányát ajándékként Mihály napon vehette kézbe. Magyar és idegen nyelven 94 tudományos közleménye jelent meg. Emellett szakmai folyóiratokba 52 cikket is írt. A Baromfiágazat c. szakfolyóiratnak 1998-2008 között főszerkesztő helyettese volt. A Baromfi-egészségügyi Társaságnak évtizedeken keresztül tagja volt, 2007-ben Derzsy-díjat kapott. Kiváló egyetemi oktatóként Pedagógus Szolgálati Emlékéremmel tüntették ki 2004-ben. Az Alphavet Zrt. 2016-ban életműdíjjal ismerte el szakmai munkáját. A Szent István Egyetem Szenátusa 2008-ban Aranyérem kitüntetésben részesítette.
Dobos-Kovács Mihály maximalista volt magával, a hallgatókkal, a munkatársaival szemben. Legendás volt a szigorúsága. Az egyik kórtan vizsgán fiatal oktatóként bent ültünk mellette. Miután a vizsgázó az elégtelen bejegyzéssel az indexében távozott, csodálkozva kérdeztük tőle, hogy miért buktatta meg, hiszen minden kérdésre kielégítő válaszokat adott. Igen, de nem értette, amit megtanult – felelte az adjunktus úr.
Baráti köréhez tartozó állatorvos kolléga végzetes betegsége indította elhatározásból létrehozta „Az Állatorvosok Egészségéért Alapítványt”, amelynek 20 éven át kuratóriumi elnöke volt.
Dobos-Kovács Mihály halálával lezárult az Állatorvostudományi Egyetem Kórbonctani tanszékének Sályi Gyula, Kardeván Andor és Vetési Ferenc tanszékvezetők nevével fémjelzett korszaka.
Dr. Dobos-Kovács Mihály egyetemi tanár volt, adjunktusi beosztásban. Nyugodjon békében!
Dr. Albert Mihály